Fordítás HOGYAN

FSF.hu Alapítvány

2024-01-07

Bevezetés

Napjainkban számtalan szoftver és mellékelt dokumentum, használati útmutató érhető el angolul. A legtöbb projekt lehetőséget biztosít a felhasználói felületek, súgók és dokumentációk honosítására, így magyar változat is készíthető. Ezeket a fordításokat általában erre a célra kialakított webes fordítói felületen vagy a nyelvi fájlokat letöltve – egy célprogramban – készítjük el. Ezek az eszközök segítenek az egységes és jó minőségű fordítások gyorsabb elkészítésében.

A legfontosabb szempontok fordításkor:

A fordítónak törekednie kell a fenti célok magvalósítására. Ezen munka segítésére, a minőség javítását és az egységesítést szem előtt tartva készítettük ezt az útmutatót, amely összegyűjti az alapvető fordítói ismereteket, másrészt igyekszik írásba foglalni azokat az íratlan szabályokat, melyek bár korántsem érvényesek minden fordítási munkára, az egységesség iránti igény miatt itt mégsem nélkülözhetők.

Jelölések ebben a dokumentumban

Ha valaki nem tud valamit…

Senki sem tudhat mindent. Nem csak azért, mert az emberi memória véges; azért sem, mert fordításainknál mind a terminológia, mind az alapelvek időről időre változnak. Minden fordítót arra szeretnénk kérni, hogy – legalábbis a fordítás idejére – néha bizonytalanodjon el akár a helyesírást, akár a kifejezéseket, akár az íratlan szabályokat illetően.

Mi a teendő, ha ez sikerült? A helyesírási kételyeket eloszlatja a tanácsadó szótár, a terminológiai gondokat többnyire megoldja a szószedet, a szabályok jórészt megtalálhatók ebben az útmutatóban. A többi fordító is készséggel segít, a Telegram és Matrix csatornáinkon bármikor segítséget lehet kérni:

Helyesírás

A magyar helyesírás ismerete, fordítókról lévén szó, egyike a legalapvetőbb követelményeknek. A mindenre kiterjedő útmutatás nem is lehet ennek a rövid ismertetőnek a feladata, a legtöbb gondot okozó témakörökre mégis fel szeretnénk hívni a figyelmet, megemlítve a legfontosabb szabályokat. Bárminemű kétely esetén – és egyébként is – tudjuk ajánlani „A magyar helyesírás szabályai” című könyvet.

Gyakori hibák

Teljes hasonulás

Ha egyszer azt mondjuk, hogy egy és hogy eggyel, akkor a kettő különbsége az, hogy „-gyel”, tehát a leírt alak 1-gyel. Ha azt mondjuk, hogy „necckép” és „neccképpel”, akkor a kettő különbsége „-pel”, tehát a helyes leírt alak Netscape-pel lesz. Ha azt mondjuk, hogy százalék és százalékkal, akkor a kettő különbsége „-kal”, vagyis a leírt alak %-kal lesz. A lényeg az, hogy a ragot mindig a szó kiejtett alakjához, és nem a leírthoz kell igazítani, figyelve a szimpla és dupla mássalhangzók kiejtésében is érezhető különbségre.

A -val/-vel, valamint a -vá/-vé rag v betűje, amennyiben a szótő kiejtése mássalhangzóra végződik, a kiejtett (és nem a leírt) záró mássalhangzóhoz hasonul. Lássunk példákat a helyes használatra:

Sok esetben nem egyértelmű, hogy milyen hangzóra is végződik az angol szó kiejtése. Az írásban s-re végződő angol szavak kiejtése általában z hanggal végződik (pl. Windows), de vannak szavak, melyek kiejtése sz-szel zárul (pl. case). Nem egyértelmű az sem, hogy például az Apple kiejtése l vagy ö hangra, a delay kiejtése é vagy j hangra végződik stb. Ilyenkor törekedjünk a kerülő megfogalmazásra, hogy a kérdéses szó ne kapjon ragot (például delay-jel helyett delay kapcsolóval, Apple-lel helyett Apple számítógéppel).

Egybeírás, különírás

Az alanyos, minőségjelzős és mennyiségjelzős viszonyban lévő szókapcsolatokat (tehát azokat, amelyekben az összetétel tagjai között alanyi, illetve mennyiség- vagy minőségjelzői kapcsolat van) általában különírjuk: gondatlanság okozta kár (alanyos), jobb oldal (minőségjelzős), száz forint (mennyiségjelzős).

A tárgyas, határozós és birtokos jelzős szókapcsolatokat, amennyiben ezt a kapcsolatot külön rag nem jelzi, általában egybeírjuk: munkavállaló (tárgyas, ti. munkát vállaló), munkatárs (határozós, ti. társ a munkában), disznóhús (birtokos, ti. a disznó húsa). Bizonyos esetekben nem is egyértelmű a szókapcsolat típusa, pl. mindentudó, titokőrző (lehet tárgyas, ti. mindent tudó, titkot őrző, vagy birtokos, ti. mindennek a tudója, a titoknak az őrzője).

Szóösszetétel révén gyakran keletkeznek igen hosszú szerkezetek. Ezek írásmódjára a következő szabály vonatkozik:

Az egybeírás–különírás témakörében még egy szabályt, az egyik úgynevezett mozgószabályt érdemes megemlíteni. E szerint ha egy külön vagy kötőjellel írt szókapcsolathoz olyan utótag járul, amely az egészhez tartozik hozzá, akkor az új szerkezetben ezt az előbbi szókapcsolatot egybeírjuk, és ehhez kötőjellel kapcsoljuk az utótagot. Például: hideg víz, de: hidegvíz-csap; hálózati kábel, de: hálózatikábel-csere.

Itt szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az angol (és sok más) nyelv szerkezetéből és szóalkotási módszereiből következően az eredeti szöveg tükörfordítása esetén igen könnyen keletkeznek sokszorosan összetett és rendkívül hosszú szörnyetegek. A fényképezőgépállványtoktartóanyacsavarfejalátétgumilapocska-készlet típusú szavak helyesírási szempontból nem számítanak hibásnak, de ha egy mód van rá, tanácsoljuk és kérjük az összes bonyolult, kicsit is döcögő szerkezetet átfogalmazni.

A betűszókhoz és a tulajdonnévi szóösszevonásokhoz kötőjellel fűzzük az utótagokat: IP-cím, DHCP-kiszolgáló, X-szerver, Mozilla-ablak stb.

Nem kötőjelesek a következők: XFree86 kiszolgáló, TCP/IP protokoll stb., hiszen itt bizonyos dolgok (kiszolgáló, protokoll) egy adott névvel ellátott típusáról van szó.

Írásjelek

A vessző

Az egyik leggyakoribb hibaforrás az és, vagy, s és meg kötőszó előtti vessző. A helyesírási szabályzat szerint ha egy ilyen kötőszó két azonos szerepű mondatrész között áll, akkor előtte nem található vessző. Például: A vacsorán levest, húst és desszertet szolgáltak fel. (Ugyanezen ok miatt a felsorolásban lévő stb. elé sem teszünk vesszőt, hiszen ez a s a többi kifejezés rövidítése.)

Kötelező azonban a vessző kitétele, ha a kötőszó két tagmondat határán található. Például: A pincér az asztalra helyezte a tálat, és szó nélkül eltűnt.

Bizonyos esetekben nehézséget okozhat annak eldöntése, hogy a kötőszó azonos mondatrészeket vagy külön tagmondatokat határol. A tapasztalat szerint azonban a legtöbb ilyen problémát a mondat pontatlan szerkesztése okozza, és egy másik kötőszó gyakran megoldja a gondot.

Például:

A cím kerül a számlálóba és az ehhez tartozó utasítás a regiszterbe.

Ehelyett sokkal tisztább és gördülékenyebb megoldás a következő:

A cím kerül a számlálóba, az ehhez tartozó utasítás pedig [/meg] a regiszterbe.

Az illetve szó előtt mindig van vessző.

Írásjel felszólító mondat végén

Az általános iskolában megtanították, hogy felszólító mondat végére felkiáltójelet teszünk. Ez nem mindig van így. Felkiáltó és óhajtó mondat végén valóban általában felkiáltójel található. Felszólító mondat végére is felkiáltójelet teszünk, ha például párbeszédben hangzik el a felszólítás. Dokumentáció jellegű könyvben azonban sohasem. Ahelyett, hogy „Nyissuk meg a fájlt!”, azt kell írni, hogy „Nyissuk meg a fájlt.”. Például a szakácskönyvben sem írják azt, hogy „Végy két tojást!”, csak azt, hogy „Végy két tojást.”. Természetesen felkiáltó mondat végén a könyvekben is a felkiáltójelet használunk, például: „Figyelem! Ezzel tönkreteheti monitorát!”.

Írásjel összetett mondat végén

Összetett mondat végén mindig a főmondathoz igazítjuk az írásjelet.

Nézzük meg, hogy az xblast csomag telepítve van-e.

Ez nem kérdő mondat. Nem kérdezzük meg a felhasználót, hogy telepítve van-e az xblast. Megkérjük őt, hogy ezt derítse ki. Ez tehát egy felszólító mondat, és ennek megfelelően pontot vagy felkiáltójelet teszünk a végére.

A fenti mondat kérdőjellel is értelmes lehet, de nem könyvben vagy program fordításában. Ha ketten arról tanakodnak, hogy vajon egyáltalán megnézzék-e, hogy telepítve van-e a csomag, akkor hangozhat el egyikőjük szájából ez a mondat kérdő hangsúllyal (értsd: a „nézzük meg” tagmondat is kérdő hangsúlyú). Ilyenkor nem megkéri a másikat, hogy adják ki az rpm -q xblast vagy dpkg -s xblast parancsot, hanem megkérdezi tőle, hogy szerinte egyáltalán van-e értelme bepötyögni ezt a parancsot.

Vízszintes vonal

Írógépen több jelet is a kötőjel (-, diviz) karakterrel jelölnek, de ma már lehetőség van ennél pontosabb írásjelhasználatra is.

Kötőjel (-, diviz)

Használható:

Nagykötőjel (, –, félkvirtmínusz)

Viszonylatok, valamettől valameddig viszonyt kifejező szókapcsolatok, intervallumok jelölésére: Budapest–Hegyeshalom vasútvonal, Neumann u. 4–6., 0–50 km/h.

Két vagy több nép, nyelv vagy tulajdonnév kapcsolatának kifejezése: Angol–magyar kéziszótár, Andrásfai–Erdős–Freud-féle kiadvány.

Géptípusok betű- és számjelzése közé: MINSZK–22-vel (toldalék kötőjellel), RAZDAN–3 számítógéppel.

De kivételesen MINSZK–22 – RAZDAN–3 inkompatibilitás.

Gondolatjel (, –, félkvirtmínusz)

A gondolatjel formailag az elé és mögé tapadó szóközben tér el a nagykötőjeltől. A brit tipográfiából ismert kvirtmínuszt (—) nem használjuk.

Használható:

Mínuszjel (, −)

Negatív előjel és kivonás jelölésére használjuk. Elvileg illeszkedik az összeadásjel megjelenéséhez. −3, 3 − (1 + 2)

Felsorolások helyesírása

Ha a felsorolás egyes elemei önálló mondatot alkotnak, minden tagot nagybetűvel kezdünk és ponttal zárunk.

Ha be szeretnénk zárni az ablakot, hajtsuk végre a következő műveleteket:

Ha a felsorolást bevezető mondat és a felsorolás elemei együtt alkotnak egy mondatot, akkor a felsorolás elemeit kisbetűvel kezdjük, a tagok végére pontosvessző kerül, a felsorolás utolsó tagját pedig pont zárja.

Az ablak bezárásához:

Ha az elemek egyáltalán nem alkotnak mondatot, akkor a felsorolás tagjai nagybetűvel kezdődnek, de a végükre nem kerül írásjel.

Az ablak bezárásának kellékei:

Pont a szám után

A számmal írt sorszámnevek után minden esetben pont áll: 3. osztály, 3.-os tanuló, XI. kerület. Különösen ügyelni kell erre a szabályra a lépéssorozatok számozásánál, itt ugyanis az angol általában nem teszi ki a pontot.

Ugyanez érvényes a számmal írt dátum minden elemére is: 1997. XI. 12.

Az évszámot követő pont elhagyandó, ha:

Idegen szavak helyesírása

A programokban előforduló idegen szavak leírásával kapcsolatban, lévén vagy lefordítjuk, vagy eredeti alakjukban vesszük át őket, általában csak a toldalékolás jelent gondot. Erre nézve a következő szabályt, illetve ajánlást említenénk meg.

Ha az idegen írásmód szerint írt szó végén néma betű áll, illetve az utolsó kiejtett hangot a magyarban szokatlan betűcsoport jelöli, akkor a toldalékot kötőjellel kapcsoljuk a szóhoz:

Netscape-et, Netscape-pel, Office-t, joe-ban stb.

Egyéb esetekben a toldalék általában közvetlenül kötődik a szóhoz:

Linuxot, Linuxszal, Windowst, Windowszal, Windowsban, Macintoshsal, promptot, prompttal, Explorert, Midnight Commanderben, Emacsben, Emacsszel, floppyt stb.

Az idegen szavak ragozása időnként kényelmetlen, például mert nem ismert, illetve nem egyértelmű a kiejtésük. Nyugodtan használhatjuk a következő szerkezeteket:

Emacs szövegszerkesztőben, Windows operációs rendszerben stb.

A számítástechnikai szövegekben igen sok angol betűszó (pl. TCP/IP) szerepel, és a tapasztalat szerint ezek ragozása sem mindig mentes a kétségektől. Két általános tanács adható:

Projekt specifikus tudnivalók

Címek

A címekkel kapcsolatban kiemelnénk két alapszabályt:

Számjegyek tagolása, mértékegységek

A programok dokumentációjában helyenként nagyon sok szám van, és sajnos sokan még csak nem is gondolnak arra, hogy ezek helyesírása is eltérhet az angol normáktól. Két lényeges különbség van:

A négyjegyű számokat (az angollal ellentétben) nem kell megtörni:

9,600b/s (angol) → 9600 b/s (magyar)

Az öt és annál többjegyű számokat nem vesszővel, hanem szóközzel (mégpedig – ahol van rá lehetőség – kötött szóközzel) kell tagolni:

14,000b/s (angol) → 14 000 b/s (magyar)

Megjegyzés: A tipográfialag helyes megoldás a nem törő spácium (félszóköz) használata, de ennek használatára ritkán van lehetőség.

A mértékegységek legalább ilyen gyakoriak. Az angollal szembeni legfontosabb különbség, hogy a szám és a mértékegységet jelölő rövidítés közé (kötött) szóközt kell tenni: 100 Mb/s és nem 100Mb/s).

Tulajdonnévből képzett melléknév

A mellékneveket kisbetűvel írjuk, ily módon az egyszavas tulajdonnévből származó mellékneveket is: linuxos, windowsos, stb.

Ha a tulajdonnév két vagy több szóból áll, akkor viszont minden szavát nagybetűvel írjuk, és kötőjelet teszünk a képző elé:

UHU Linux-os, Windows NT-s stb.

Az imént látott kötőjel csak képzőkre vonatkozik (melyek a szófajt melléknévre változtatják), egyszerű ragokra nem. Tehát

UHU Linuxot, UHU Linux-os.

Hangzóhosszabbodás

Ha rövid magánhangzóra végződik a szó, és rag illesztésekor ez a hangzó hosszúvá válik vagy ékezetet kap, akkor ezt írásban is tükrözni kell:

Goethével, Coca-Colát, Oslóban, stb.

Ez nem vonatkozik a csupa nagybetűvel írt betűszókra:

BME-n, ELTE-n, MTA-val stb.

Balról jobbra

A következőknél nem használunk kötőjelet:

Anélkül, a nélkül

Különírjuk, ha az a vagy e egy (alanyra mutató) mutatószó, például:

Egybeírjuk, ha határozószó, vagyis ha az a vagy e nem értelmezhető mutatószóként, legfeljebb a másik tagmondat teljes egészére (azaz állítmányára) mutató mutatószóként (de ez már nyakatekert értelmezés). Ilyenkor „hogy” szokta követni a szót.

Hazament anélkül, hogy elköszönt volna.

Már megint játszol, ehelyett igazán csinálhatnál valami értelmesebbet.

A leggyakrabban rosszul írt szavak szótára

helyes használat magyarázat
0-s, 2.4.0-s kernel, 4.2.0-s X-kiszolgáló, 1.0-s UHU Linux Nincsen benne á betű. Minden más (nem 0-val végződő) szám után van kötőhangzó. Helyesen tehát: 0-t, 1-et, 2-t stb.
8 bites, 16 bites Külön írandó. Betűvel: nyolcbites, tizenhat bites.
addig Rövid i.
amíg Hosszú í.
aposztróf Hosszú ó.
attribútum Hosszú ú.
audio- Rövid o. Általában hang- előtagként fordítjuk.
bal oldal, bal oldali, bal oldalon Két szó (a politikai értelemben vett baloldal van egybe írva).
baloldalt Bal oldalon értelemben egy szó.
bocsát Nincsen benne j betű.
címke Hosszú í.
egyelőre nincs benne n betű, a szónak semmi köze az egyenlő szóhoz.
elöl Valami nem hátul van, hanem elöl. Kezdjük elölről.
elől Menekül valaki elől.
e-mail, e-mailen, e-mailezés Az e-mail szótő kötőjelet tartalmaz, a ragokat kötőjel nélkül kapcsoljuk.
e-mail-cím, e-mail-kapcsolat Régen különírandó volt, de ez megváltozott, lásd AkH12.
ezenfelül, ezenkívül (és még, továbbá értelemben) Egy szó.
hajlékonylemez Egy szó.
internet Kis i, nem tulajdonnév, mára köznevesült.
internetelérés Összetett szó, de nem többszörösen, és egyébként is csak 6 szótagú.
internet-hozzáférés Kötőjellel, mert 7 szótagú, többszörösen összetett szó.
irt (jelen idejű ige) Rövid i. Például vírusirtó
kiváló Rövid i.
kíván, kíváncsi Hosszú í.
kisbetű Ha azt kell kifejezni, hogy abcde és nem ABCDE, akkor egy szó. Ha esetleg nagyítóval alig olvasható szövegről van szó, Mint Ez Itt (ami persze tartalmazhat kis- és és nagybetűket is), akkor ez a szöveg kis betűkkel van írva.
l. =lásd. Nem ld. és nem is lsd.. Lehetőleg inkább írjuk ki, hogy lásd.
licenc, licence, licencet, licenccel, licencel Nem licensz és nem is liszensz! (Az angol alak license, tehát például GPL = General Public License, ezt nem fordítjuk le magyarra.) A magyarba német közvetítéssel jutott.
merevlemez Egy szó.
minél Egy n. Minél több, annál jobb.
muszáj Pontos j, de egyébként se használjuk ezt a szót írott nyelvben.
partíció Hosszú í.
particionál, particionálás Rövid i.
pl. = például. A végén van pont, hamarabb nincs. Nem pld.. Lehetőleg inkább írjuk ki, hogy például.
projekt j és k betűkkel.
protokoll k, majd két l.
robusztus Középen u betűvel.
s a többi Három szóban, nem egybe.
semmilyen Két m.
szimbolikus Rövid o.
szintaxis x betűvel.
ti. =tudniillik. A végén van pont, de a közepén nincs.
típus Hosszú í.
ún. =úgynevezett. A végén van pont, de a közepén nincs. Hosszú ú.
utána Egy n.
utolsó, utoljára Rövid o.
vö. =vesd össze. A végén van pont, de a közepén nincs.

Nyelvhelyesség

Ami, amely

Az amely a mellékmondat alanyára utal vissza, így konkrétan meghatározott dolgot kapcsol a főmondathoz:

Kétszer kell megadni a jelszót, amellyel később azonosítani tudja magát. Itt látható az a gomb, amely az ablak bezárására szolgál.

Az ami viszont közelebbről meg nem határozott, általában főnévvel meg nem nevezett dolgokat vezet be, vagy a teljes mellékmondatra (illetve annak állítmányára) utal vissza:

Kétszer kell megadni a jelszót, ami azt a célt szolgálja, hogy elkerüljük az elgépelésből adódó kellemetlenségeket. Félkövérré változik minden, ami korábban normál betűtípusú volt.

A személyre vonatkozó aki névmás élettelen megfelelője tehát az amely, és nem az ami.

Mondatkezdés

Kerüljük az és, azonban, viszont, illetve és hát szavakat a mondat elején.

Rövidítések

Rövidítéseket, ha egy mód van rá, ne használjunk. Inkább írjuk ki a például, illetve, lásd szavakat, mintsem a rövidített pl., ill., l. alakjukat használjuk.

Az stb., ún., vö., ti. rövidítések használhatók.

Akar

Több helyen megy hosszú bekezdéseken keresztül, hogy „ha ezt akarja, csinálja ezt; ha azt akarja, csinálja azt, stb. A fordítás során használjuk változatosan a szinonimákat: akar, szeretne, kíván, néha esetleg óhajt vagy szándékozik szavakat, illetve egyéb megfogalmazásokat is használatunk, például ha ez a célunk.

Igekötők

Ne használjunk felesleges igekötőket, a leggyakoribb hibák:

Elvész

Ha tönkremegy a lemez, minden adatunk elvész. Nem helytelen az elveszik szó sem, de kevésbé szép, és bizonyos esetekben összetéveszthető az elvenni ige T/3 alakjával. Használjuk inkább az elvész alakot.

Műveltetés

Vannak számítástechnikában is elterjedt igék, melyeket úgy használunk, mintha mi végeznénk valamit, holott tulajdonképpen a számítógép végzi el ezeket. Például megnyitunk, mentünk, másolunk, átnevezünk, törlünk egy fájlt. Ezekben az esetekben teljesen fölösleges, sőt erőltetett és zavaró a műveltető alakkal hangsúlyozni, hogy mi csak megkérjük a gépet ennek elvégzésére. Kerüljük tehát az olyan kifejezéseket, mint mentetjük a fájlt. Írjuk egyszerűen azt, hogy mentjük a fájlt.

Magyar nyelven

Nagyon gyakran találkozni a „magyar nyelven”, „angol nyelven” kifejezésekkel. Ezzel alapvetően semmi baj nincs, de amikor egymáshoz közel sok ilyen van, akkor már zavaró. Használjuk az egyszerűbb „magyarul”, „angolul” szavakat is a fentiek szinonimájaként, máris kevésbé lesz zavaró a szóismétlés, és kevésbé lesz fölöslegesen körülményes a megfogalmazás.

Szerencsésebb azt mondani, hogy egy program „magyarul” szól a felhasználóhoz, mint azt, hogy „magyar nyelven” szól hozzá.

Mindig újabb és újabb idegen szavak jelennek meg, melyeket fonetikusan megpróbál valaki átírni. Óvakodjunk ezektől. Ha csak lehet, irtsuk az imidzs meg ehhez hasonló borzalmakat. Ezek a szavak még messze nem annyira részei nyelvünknek, hogy jogos legyen magyarul írni őket. Lehetőség szerint használjuk a magyar terminológiát (jelen konkrét példánál lemezkép), de ha nincs jó magyar szó, vagy az adott szövegkörnyezetben az angol terminológiát kell használni, akkor írjuk le az angolt változatlanul (például image). Megjegyzendő, hogy még a bájt alakot sem vette át a magyar helyesírás, a byte a helyes magyar írásmód a szótár szerint (a báj szó tárgyragos változata miatt fogadja el a Hunspell). Az imidzs láttán előre rettegek a rútpásszvörd, bútolás, fréjmbáfför, vizárd, profájl, pájp, fléjmelés, szájt, fúbár meg ehhez hasonló torzszülemények megjelenésétől.

Ezzel szemben néhány közismert példa ahol a fonetikus átírás is elfogadható:

Az /etc és társai

Könyvtárak, fájlok neve előtt a névelőt úgy tegyük ki, hogy kiejtésben, illetve könyv olvasásakor szinte biztos, hogy az olvasó nem ejti ki képzeletben a „per” szócskát. Tehát:

Ragozott fájlnevek

Ne ragozzuk a fájlok, könyvtárak nevét, mert ez egyrészt nagyon csúnyán néz ki, másrészt a kiejtéstől is függhet a rag. Tehát nem az /etc/lilo.conf-ot szerkesztjük a vi-jal, hanem az /etc/lilo.conf fájlt a vi szerkesztővel. A jelszóellenőrzés beállítása nem az /etc/pam.d-ben, hanem az /etc/pam.d könyvtárban található.

További gyakori hibák

A következőkben számos olyan konkrét fordulatot sorolunk fel, melyek igen gyakran fordulnak elő, és amelyek fordítása sokszor „hibás”.

helytelen helyes magyarázat
Itt látható a hálózati nyomtatók listája. Itt láthatók a hálózati nyomtatók A lista a legtöbb hasonló helyzetben felesleges: magától értetődik, hogy nem maguk a nyomtatók jelennek meg
Segítségével szöveget lehet másolni a dokumentumok között. Segítségével szöveget lehet másolni az egyik dokumentumból a másikba. Ez az angol szerkezet tükörfordítása.
Kattintson az OK gombra a párbeszédpanel használata közben. Kattintson az OK gombra, amikor ez a párbeszédpanel látható a képernyőn. Szintén tükörfordítás.
A megnyitáshoz kattintson erre: A megnyitáshoz kattintson ide: Megállapodás szerint az első alakot nem használjuk.
Helyet biztosít arra, hogy beírjuk a nevet. Ide lehet beírni a nevet. Szintén tükörfordítás.
A fájl az előző héten lett létrehozva. A fájlt az előző héten hozták létre. – VAGY – A fájl az előző héten jött létre. Szenvedő szerkezetet lehetőleg ne használjunk – helyette gyakran használható személytelen fordulat. Ha mégis valami hasonlóra kényszerülünk, a van ige szerencsésebb a lettnél: meg van határozva.
Válasszuk az X menü Y menüparancsát. – VAGY – Adjuk ki az X menüből az Y parancsot. Kattintson az X menü Y parancsára. – VAGY – Válasszuk az X menü Y parancsát. Megállapodás szerint ezeket az alakokat nem hasznájuk.
Írjuk be a fájlok neveit. Írjuk be a fájlok nevét. Vegyük a következő példát: „az ablakok sarka”. Ez jelentheti (1) sok ablak egy közös sarkát, de (2) több ablak egy-egy sarkát is. Az első értelmet az angol egyes számmal fejezi ki („windows' corner”), a másodikat többes számmal („windows' corners”). A fordítási hiba abból adódik, hogy ez utóbbi kifejezés magyarul „az ablakok sarkai”-t is jelentheti (jelenthetné, hiszen minden ablaknak valóban több sarka van). Csak a szövegkörnyezet dönti el, hogy a „windows' corners” az ablakok több vagy egy-egy sarkát jelenti.
Ha meg szeretné tekinteni a csoportokat, kattintson az OK gombra. Ha meg szeretné tekinteni a csoportokat, akkor kattintson az OK gombra. A feltételes mondatok megértését, tagolását általában segíti a mutató névmás – az akkor – kitétele.
Ellenőrizze, hogy a mező látszik-e. Ügyeljen arra, hogy a mező látszódjon. – VAGY – A mezőnek (feltétlenül) látszania kell. Tükörfordítás.
Jegyezzük meg, hogy az ablakot be kell zárni, mielőtt kilépnénk a programból. (Ügyeljünk arra, hogy) a programból való kilépés előtt az ablakot be kell zárni. A „Note that” kifejezés hibás értelmezése, magyarban akár el is hagyható.
A soros portok, ha léteznek,… Az esetleges soros portok… Nem túl magyaros.
Az(oka)t a nyelv(eke)t sorolja fel, amely(ek)… Azokat a nyelveket sorolja fel, amelyek… Felesleges a sok zárójel: a többes szám ugyanúgy jelenthet egyetlen nyelvet is.
Ha meg szeretné akadályozni valamely fiók használatát, akkor tiltsa le azt. Ha meg szeretné akadályozni valamely fiók használatát, akkor tiltsa le. A magyar tárgyas ragozás feleslegessé teszi a tárgyra való visszautalást.
A sebesség mérésére szolgál, amellyel a hálózat a fájlt továbbítja. Annak a sebességnek a mérésére szolgál, amellyel a hálózat a fájlt továbbítja. Nem túl magyaros.
A fájl nevét írja ki a mérete helyett. A fájl nevét írja ki, és nem a méretét. Az angol „instead of” és „rather than” kifejezés tükörfordítása.
distributed component object model (DCOM) DCOM (distributed component object model) Megállapodás szerint mindig magát a rövidítést, betűszót írjuk előre, és utána tesszük ki zárójelbe a kifejtését.
A rendőr intett az autónak, amely fékezett. A rendőr intett az autónak, mire az fékezett. Az intés következménye a fékezés, nem a fékező autónak intett (azért, mert fékezett).
Többé nem Már nem A no more tükörfordítása. (Feltehetően a nicht mehr miatt létezik a kifejezés.)
Mikor fájlokat másol… Ha fájlokat másol… A when tükörfordítása.

Stílus

Az általában használandó stílust nehéz pontosan meghatározni. A cél mindenesetre az, hogy a szöveg hétköznapi, közérthető nyelvezetet használjon pontos és gördülékeny fogalmazásban.

Idegen vagy idegen eredetű szavak

A jó stílushoz hozzátartozik, hogy lehetőleg ne vegyünk át és ne is építsünk be idegen szavakat. Igyekezzünk a már létező magyar nyelvű, elterjedt fordításokat használni. Ne terheljük meg a fordítást felesleges idegen kifejezésekkel sem.

Példák:

Ne essünk át azonban a ló túlsó oldalára, a magyarítás soha ne menjen az érthetőség rovására.

Az olvasó megszólítása

Alapvetően személytelen egyes szám harmadik személyű megszólítást használunk (például kattintson ide), ha mégis szükséges a felhasználó közvetlen megszólítása, akkor önözést használunk. A felhasználót nem tegezzük sem a felhasználói felületeken, sem a dokumentációkban.

Kattintson ide. Ekkor megjelenik egy ablak, mely közli, hogy… Ha ezt meg ezt szeretné, kattintson ide. Ha ki akar lépni, nyomja le az Escape billentyűt…

A személytelenségre törekvés nem csak az angolban igen gyakori birtokos szerkezetekre vonatkozik (például „your computer” → a számítógép), hanem lehetőség szerint az igei szerkezetekben is a teljesen személytelen alakot kell választani (például „Then you can set new options.” = „Ekkor új beállításokat is meg lehet adni.”).

-ás, -és

A stílus körébe tartozik az az általános szabály is, mely szerint a nem teljes mondat értékű igei szerkezetek főnevesítve fordítandók. Ezt a szabályt követjük magának a programnak a fordításakor is.

E szabály alól van két jelentős kivétel:

A súgóban ez elsősorban a témakörök címénél fontos, hiszen az eredeti szöveg itt sokszor használ igét, igenevet, esetleg kérdő formát. Magyarul mindezen esetekben főnévi szerkezetet használunk. Néhány példa:

Hagyomány szerint az „Overview of closing a file” típusú címeket a következő formában fordítjuk: „Fájl bezárása – áttekintés”.

Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a műveletek lépéseinél magyarul is teljes mondatokat írunk, bármilyen rövidek legyenek is az utasítások:

Speciális karakterek

Mindig a tipográfiailag helyes szimbólumok használatára törekedjünk. A LibreOffice Lightproof beállításai között ezek közül többre is érhető el szabály. Ezek egy részére másik fejezetben részletesebben is kitérünk. Néhány példa:

mellőzendő karakter használandó karakter használat
... Három pont
"" „” Idézőjel
-, -- -, –, − diviz, félkvirtmínusz, mínuszjel
N'N N’N módosító aposztróf
60' 60′ felső vessző, variáns, percmérték
<< xy >> « xy » belső idézet
1/2 ½ törtek
ae æ ligatúrák
(C) ©️ szerzői jogi oltalom
(R) ®️ bejegyzett védjegy
(TM) ™️ védjegy

Pongyola stílus

Kerüljük a pongyola, túlzottan laza stílust. Az írott nyelv szókincsét használjuk, az olyan szavak, mint muszáj, persze, kéne stb. nem állják meg a helyüket. A példafájlokat ne tesztecskémtedrága névre kereszteljük el, hanem mondjuk példafájl névre. Ne próbáljunk meg poénkodni, vagy túlzottan egyéni stílust, túlzottan szubjektív véleményt belevinni a fordításba.

Szavak és kifejezések

A szinte minden programban meglévő menük:

angol magyar
File Fájl
Edit Szerkesztés
View Nézet
Insert Beszúrás
Window Ablak
Help Súgó

Az egyes menükben parancsok vannak (nem utasítások), amelyeket választhatunk (click, choose). (A „válasszon egy parancsot” szerencsésebb, mint a „válasszon ki egy parancsot”.) Példa: Kattintson a Fájl menü Megnyitás parancsára. Egy menü valamely eleméhez tartozhat almenü is, ahol további parancsok állhatnak. Bizonyos menüparancsok mellett a kattintáskor egy pipa jelenik meg. Ezt a műveletet kijelölésnek, esetleg megjelölésnek nevezzük. A menüben lévő parancsok általában feketék, de elképzelhető, hogy egy parancs éppen nem áll rendelkezésre (nem érhető el) – ilyenkor halványan jelenik meg.

Párbeszédablakok

Egy párbeszédablak (dialog, dialog box) több lapból (tab) is állhat. Ilyenkor az egyes fülekre (angolul ez is tab) kattintva léphetünk át másik lapra (tab). Magán az ablakon számos objektum lehet, és az ezekkel kapcsolatos igék is kavarodást okozhatnak. Kattintani mindenre lehet. Ezen kívül a jelölőnégyzetet (check box) kijelölhetjük, bejelölhetjük, beikszelhetjük vagy kipipálhatjuk, a választógombot (radio button) választhatjuk, kiválaszthatjuk. A listában (list box) különböző elemek vannak (nem tételek). A listát lapozhatjuk, görgethetjük, a listából kiválaszthatunk egy elemet, a kombinált listát (combo box) kinyithatjuk, a gombokat (button) választhatjuk, megnyomhatjuk.

A programelemek ragozásánál – megállapodás szerint – a következő alakokat használjuk:

Fontosabb szakkifejezések

Képernyő és monitor

Monitornak, és nem képernyőnek hívjuk a hardvereszközt. A képernyő a monitoron megfelelő részén világítva megjelenő kétdimenziós ábra.

Mágneslemez

Ne használjuk a hajlékonylemez (floppy) szinonimájaként, mert a merevlemezek is mágneses elven működnek, így azok is mágneslemezek. Ezt a szót tehát ne használjuk, mert inkább csak félreértést okozhat.

Winchester

Ne használjuk a merevlemez vagy lemez szinonimájaként.

Formázás

A hajlékonylemezt formázni lehet. Nem formatálni vagy formattálni.

Kimenet – kimenetel

Kimenetele eseménynek lehet: sikeres vagy sikertelen. Amit a program a képernyőre kiír, az kimenet (nem kimenetel, és pláne nem kiadás).

Parancs kiadása

Parancsot kiadunk a gépnek, nem beadunk vagy ilyesmi. Esetleg begépelünk, beviszünk, de ezek nem a lényegre utalnak, nem a parancs kiadásának tényére koncentrálnak, hanem a billentyűk leütésére, ami csak egy eszköz a cél elérése érdekében. Tehát: adjuk ki a top parancsot.

Kattintás, klikkelés

A menü- és egyéb felületi elemeket kiválasztani szoktuk, és nem rájuk kattintani vagy pláne nem rájuk klikkelni kell. Ezek a kifejezések abból a korból maradtak ránk, amikor jóformán az egér volt az egyetlen eszköz a kiválasztásukra, azóta azonban érintőképernyők és érintőtáblák, valamint akadálymentesítési szoftverek is rendelkezésre állnak, így kijelenthetjük hogy e kifejezések elavultak.

Gyakori hibák

Hamis barátok

Ebben a részben olyan gyakori hibákat soroltunk fel, amelyeket a legtöbb kezdő fordító elkövet, ezekből álljon itt egy kis gyűjtemény.

angol magyar
virtually virtuálisan helyett gyakorlatilag
specific speciális helyett különleges, jellemző
powerful erőteljes helyett hatékony vagy sokoldalú
technically technikailag helyett szigorúan véve
tricky trükkös helyett nehéz, problémás

„A %s-hez…”

A %s és úgy általában, minden változó névelője a(z). Két-vagy háromalakú toldalékot pedig nem kap, ugyanezért: mert akármi állhat helyette, nem tudhatjuk, melyik kell. Az egyalakú toldalékok (-ig, -kor, stb.) elfogadhatók. A ragozás megkerülésére használt módszerek:

is a…”

Az angol eredetiben gyakran láthatók ehhez hasonló szerkezetek, például névjegy panelen vagy állapotjelzésként, mert az angol nem használ névelőt a tulajdonnevek előtt. Viszont magyarul tegyünk elé névelőt, például: „A Gaim egy többfunkciós csevegőkliens”.

„Mondatközi Nagybetűk”

Általános hiba, hogy ha egy mondaton belül több szó is nagybetűvel kezdődik, azt a magyarban is nagybetűvel kezdik ezeket. Ez helytelen, a feliratokban is csak az első szó nagybetűs.

Gyorsbillenty_ű ékezet előtt

Lehetőleg ne használjuk. Nem feltételezhetjük ugyanis, hogy mindenki, aki magyarul akarja a grafikus felületű alkalmazást használni, rendelkezik magyar billentyűzettel, illetve magyar kiosztást használ.

Gyorsbillentyűk ütközése

Ha egy menün/ablakon belül több menüpont/vezérlőelem is ugyanazzal a gyorsbillentyűvel rendelkezik, akkor annak megnyomása sorrendben aktiválja a vezérlőelemeket, amelyeket a szóközzel/enterrel lehet ténylegesen kiválasztani. Ez megnehezíti a program használatát, így kerülendő. Elkerülésére több, együttesen használandó módszer kínálkozik:

Két szóköz mondatvégi pont után

Ha ilyen van az angol eredetiben, akkor a magyarban nem vesszük át (lásd: French spacing.

Szóköz karakterláncok végén

Az előbbihez hasonló jelenség amikor a karakterlánc végén is áll egy szóköz, például:

    msgid "Options "
    msgstr "Beállítások "

Ezt a szóközt általában azért érdemes meghagyni, mert lehet, hogy a programozó sietett és nem állította be helyesen a térközt, és helyette egy szóközzel javított a felület megjelenésén. Praktikus hibaként bejelenteni és kérni az eredetiből a szóköz eltávolítását, akár hivatkozva a GNOME HIG-re (ha az adott projektnél ezt figyelembe veszik).

Két karakterláncból álló mondatok

Néha előfordul, hogy egy mondat két külön msgid-ben van leírva, a kettő között pedig általában valamilyen felületi elem például léptetőgomb áll. Ezt arról lehet felismerni, hogy egymás után két félmondat áll, amelyek mintha összetartoznának, és a megjegyzésben az előfordulási helyük csak néhány (<10) sornyira van egymástól. Ilyenkor nem kell nagyon ragaszkodni külön-külön az eredeti karakterláncok értelméhez, elég, ha a két üzenet együtt adja vissza a teljes mondat értelmét. Például:

    msgid "S_witch off after:"
    msgstr "Kika_pcsolás:"
 
    msgid "minutes"
    msgstr "perc után"

Ez a programban valahogy így néz ki:

Kika_pcsolás: <10> perc után.

Az ilyen karakterláncokat is érdemes hibaként bejelenteni.

Nem elérhető, nem kikereshető, nem feldolgozható, nem visszavonható

Gyakran látni ezekhez hasonló helytelen szerkezeteket kezdő fordítók munkáiban. Ezeket nem érhető el, nem kereshető ki, nem dolgozható fel és nem vonható vissza alakban kell helyesen írni.

6:3

A rövidítés azt jelenti, hogy a három vagy több szóból és hat vagy több szótagból (egy szótagú igekötők és toldalékok nélkül) álló szóösszetételeket a fő összetételi határon kötőjellel kapcsoljuk össze, az olvashatóság megkönnyítése érdekében.

A kétszavas összetételeket egybeírjuk. Például: menüikon, szintaxiskiemelés, sortörés. Az eredetiben ezek általában külön állnak, de ez ne tévesszen meg.

Speciális helyeken lévő üzenetek

Gyakran fordulnak elő olyan üzenetek, amelyek többféleképpen értelmezhetők/fordíthatók, attól függően, hogy hol vannak a programban, például ugyanaz a szöveg lehet egy parancssori kapcsoló, egy program vagy (GNOME esetén) egy GConf-kulcs leírása ugyanúgy, mint egy, a felhasználótól adatokat bekérő ablak címsora, így kezdő fordítók néha az előbbi három esetén is megszólítják a felhasználót, ami adott esetben szükségtelen. Ezeket arról lehet felismerni, hogy a főprogram első <1000 sorában vannak (ez általában a programneve --help segítségével ellenőrizhető), vagy .desktop.in illetve .schemas.in fájlokban.

Például, a „Specify a value” üzenet „Érték megadása”-ként fordítandó, ha a fenti három feltétel egyike teljesül, illetve „Adjon meg egy értéket”-ként, ha nem.

CSUPANAGYBETŰS szavak

Általában ezek a parancssori kapcsolók paramétereit jelölik, például: --prefix PREFIX. Parancssori kapcsolók esetén maga a kapcsoló nem fordítandó, a csupa nagybetűs szó viszont igen.

DConf-kulcsok és -értékek

Ez egy GNOME-specifikus dolog, a DConf konfigurációs adatbázisban gyakran fordul elő, hogy a kulcsok leírásai más kulcsok nevére hivatkoznak, illetve ha a kulcs értékének néhány karakterlánc típusú elem egyikének kell lennie, akkor ezeket leírással együtt felsorolják. Ezek .schemas.in fájlokban fordulnak elő, a szabály velük kapcsolatban az, hogy a kulcsneveket és -értékeket nem fordítjuk (a DConf ezt nem támogatja) és a lehetséges értékek mögé zárójelben odatesszük a fordítást, ha van értelme, például: „Az ablak elhelyezkedése. Lehetséges értékek: top (fent), bottom (lent)”. (Nyilván ha n darab kódlapból kell egyet választani, akkor nem.)

Mondatvégi írásjelek

Általában, ha az eredetiben nincs, akkor a fordításban sincs. Felszólító mondatok után, hacsak nem hangsúlyozott felszólításról/figyelmeztetésről van szó, nincs felkiáltójel. Például: „Válasszon ki egy dokumentumot” (fájlválasztó ablak címsora).

Gettext, .pot- és .po-fájlok

Működési elv

A gettext rendszer működési elve igen egyszerű: a fejlesztő megjelöli a lefordítható üzeneteket a forrásban, a gettext ezeket összegyűjti egy programneve.pot fájlba, a fordítók ezt lefordítják anyanyelvükre és .po kiterjesztéssel mentik, majd a program (gépi kóddá) fordítása során bináris formátumúvá alakul, amit a program már képes használni.

Átalakítás más formátumokról

A Qt eszközkészletet használó programok fordítási fájlformátuma a .ts, ezt a Qt Linguist nevű eszközzel lehet szerkeszteni. Lehetőség van azonban ezt po formátumúvá és vissza alakítani, a translate-toolkit nevű programcsomag ts2po és po2ts eszközeivel, így ezeket a fájlokat is az alább ismertetett eszközökkel kezelhetjük. Ennek ellenére az átalakítás nem mindig jó ötlet, a két formátum közötti különbségek miatt. (Például: a .ts megengedi egy szó, vagy kifejezés többszöri előfordulását a nyelvi fájlban, a .po viszont nem.)

Felépítés

Általános

A .pot fájlok szerkezete igen egyszerű, üzenet-fordítás párokból és megjegyzés-sorokból áll, valamint az elején tartalmaz egy fejlécet, amely a fájllal és a fordítókkal kapcsolatos információkat tartalmazza.

Az üzenetet az msgid kezdetű sorok tartalmazzák, dupla idézőjelek között. A fordítást az msgstr kezdetű sorokba kell a fordítónak beírnia. A # kezdetű sorok megjegyzések, ezek tartalmazhatják az üzenet előfordulásának helyét a programban fájl:sor alakban a po könyvárhoz viszonyítva (például #: ../embed/downloader-view.c:470) a fejlesztő megjegyzését a fordítónak, stb.

Az üzenetek állapotai

Egy üzenetnek három állapota lehet: lefordítatlan (az msgstr üres), lefordított (az msgstr nem üres) és fuzzy. Fontos tudni, hogy a felhasználó a program használata során csak a lefordított üzeneteket fogja látni, az egyéb állapotú üzenetek eredeti nyelven jelennek meg.

A fuzzy állapotról részletesebben: Technikailag ez úgy néz ki, mint egy lefordított üzenet, azzal a különbséggel, hogy az msgstr sort egy "#, fuzzy" megjegyzés előzi meg, ennek beírásával illetve törlésével lehet a lefordított üzenetet fuzzy-vá alakítani és vissza. Példa egy fuzzy karakterláncra:

#: ../plugins/typing-break/typing-break.gnome-settings-plugin.in.h:2
#, fuzzy
msgid "Typing break plugin"
msgstr "Gépelési szünet"

Ennek szerepe kettős: egyrészt a fordítók így jelezhetik egymásnak, ha az adott fordítást át kell nézni, bizonytalan, ellenőrizni kell. Másrészt a fordítások automatikus frissítése során a gettext megpróbálja újrahasznosítani a meglévő üzeneteket, a lefordított és az új üzenetek közötti hasonlóság alapján. Ha egy új angol karakterlánc eléggé hasonlít egy lefordított eredeti karakterláncra, akkor a gettext bemásolja a meglévő fordítást az új karakterlánchoz és beállítja a fuzzy jelzést. A fenti példa esetén az eredeti karakterlánc az alábbi volt:

#: ../plugins/typing-break/typing-break.gnome-settings-plugin.in.h:1
msgid "Typing Break"
msgstr "Gépelési szünet"

Látható, hogy az új karakterlánc három szava közül kettő azonos egy meglévő fordítás eredetijével, így a gettext feltételezi, hogy valószínűleg a fordításuk is hasonló lehet. Az egész értelme, hogy így az új karakterlánc fordítása gyorsabban készülhet el, hiszen csak egy szót ("bővítmény") kell a meglévő rész végére írni. Hosszabb karakterláncok esetén ugyan kevésbé pontosak, mondhatni használhatatlanok a találatok, de ha egy bekezdésnyi karakterláncban csak egy elgépelést javítanak, akkor kifejezetten pontos és hasznos tud lenni :).

Ebből következik, hogy fordításkor a lefordítatlan karakterláncokkal együtt ezeket is ugyanúgy le kell fordítani, amit ez a szolgáltatás néha meggyorsít, de semmiképpen sem helyettesít!

Meg kell még említeni az elavult üzeneteket is, amelyek a negyedik állapotfajtát jelentik. Ezek mindig a fájl legvégén találhatók és valahogy így néznek ki:

#~ msgid "\_Open"
#~ msgstr "\_Megnyitás"

Ezek a po fájlok frissítésekor keletkeznek, azok kerülnek ilyen állapotba, amelyek a régi fájlban le voltak fordítva, de az új verzióból kikerültek. Ha a későbbiekben visszakerülnek a forrásba, a gettext újrahasznosítja őket, de csak ennyi a szerepük.

Többes szám

A gettext képes kezelni a többes számú üzeneteket, az alábbi formában:

msgid "%d download"
msgid_plural "%d downloads"
msgstr[0"%d letöltés"
msgstr[1"%d letöltés"

Magyarul a 0 indexű fordítás tartalmazza az egyes- és az 1 indexű a többes számú változatot. Általában a két fordítás teljesen ugyanaz, mivel az eredeti legtöbbször tartalmazza az elemek konkrét számát, így nincs sok tennivaló ezzel. A .po fájl fejlécének viszont tartamaznia kell a

"Plural-Forms: nplurals=2; plural=(n != 1);\\n"

sort (így, idézőjelben). Ugyanez a fordításhoz használt programból is elvégezhető, a többes számú forma beállításánál így kell megadni:

nplurals=2; plural=(n != 1);

Változók

A lefordítandó szöveg tartalmazhat változókat is, ezek nyelvéről az üzenet előtt egy megjegyzéssor tájékoztat, a többes számnál látott példa esetén #, c-format.

A változókat a nyelvnek megfelelően kell kezelni, azaz a sorrend szerinti kötést valló nyelvek (pl.: C, C++, Python) esetén a változókat alapesetben változatlan sorrendben (és a darabszám sem változhat) kell leírni, míg a név szerinti kötést vallók esetén (C#: a változók {0}, {1}, ... alakúak) nyugodtan átrendezhetjük őket.

C és C++ esetén lehetőség van a sorrend megváltoztatására. A változók egy % jelből és egy konverziós karakterből (s, d, f, stb) állnak, ezek közé kell egy számot (amely a sorrendet jelzi) és egy $ karaktert szúrni az átrendezéshez. Például:

msgid "will not create hard link %s to directory %s"
msgstr "a(z) %2$s könyvtárra mutató %1$s hard link nem lesz létrehozva"
msgid "%s: remove write-protected %s %s? "
msgstr "%1$s: eltávolítja az írásvédett %3$s nevű, „%2$s” típusú elemet? "
#. TRANSLATOR: "%d %s %d %s" are "%d hours %d minutes"
#. * Swap order with "%2$s %2$d %1$s %1$d if needed
msgid "%d %s %d %s (%d%%) remaining"
msgstr "%d %s %d %s (%d%%) van hátra"

Ennek most kevés értelme van, csak a példa kedvéért :)

Speciális elemek

A fordítás során találkozhatunk speciálisan kezelendő elemekkel is. Ilyenek a gyorsbillentyűk jelei, amely GTK esetén az "_" jel, Qt esetén a „&” jel, amelyek a grafikus felületen gyorsbillentyűként működő karaktert jelölik. (FIXME: egyéb?) Ezekkel kapcsolatban az az ökölszabály, hogy ha az eredetiben van, akkor (és csakis akkor) a fordításban is legyen. Az adott kifejezés jellemző, hangsúlyos hangját vegyük figyelembe, műveleteknél az állítmányból jelöljünk ki gyorsbillentyűt. Továbbá inkább ne tegyünk ékezetes billentyűket gyorsbillentyűvé, mivel nem feltételezhetjük, hogy minden felhasználó rendelkezik magyar billentyűzettel. Ha lehetséges, kerüljük a J és j, illetve I és i gyorsbillentyűvé jelölését. Figyeljünk arra, hogy egy szinten ne legyen azonos gyorsbillentyű, itt az alapértelmezett fordítások (GTK, Qt) előnyt élveznek.

Másik kategória az xml címkék (<valami> és </valami>), ezeket soha nem fordítjuk le, ahogy vannak át kell őket másolni. A köztük lévő szöveget azonban igen, például: <application>Text editor</application><application>Szövegszerkesztő</application>, vagyis: <ezt nem fordítjuk>ezt igen</ezt megint nem>. Ezek hatására az adott szöveg a programban vagy dokumentációban más stílussal jelenik meg, például félkövéren, dőlten, kisebb/nagyobb méretben, stb.

Figyelni kell még a karakterlánc végén lévő "\n" jelekre, amelyek sortörést végeznek a szövegben: ha a karakterlánc \n-re végződik, a fordításnak is arra kell, különben az msgfmt panaszkodni fog.

Ritkábban, de előforduló speciális jelek:

GTK+ alapértelmezett ikonok

GNOME-os alkalmazások fordítandó üzenetei között fordulhatnak elő „gtk-*” jellegűek (pl. „gtk-ok”, „gtk-yes”, „gtk-cancel”). Ezeket fölösleges lefordítani, mivel nem láthatók sehol. A Glade < 2.28 http://bugzilla.gnome.org/show_bug.cgi?id=352446 hibásan fordításra jelöli ezeket, a javasolt eljárás a kérdéses .glade fájl megnyitása szövegszerkesztővel és a következőhöz http://bugzilla.gnome.org/show_bug.cgi?id=530090 hasonló javítás alkalmazása:

- <property name="label" translatable="yes">gtk-close</property>
+ <property name="label">gtk-close</property>

strftime(3) szerinti dátum-és időformátumok

Általánosan elterjedt a dátumok és idők megadása ebben a formátumban, ami gyakorlatilag teljesen C-szerű, % jel + egy betű, így a fordítók saját nyelvük helyesírásának megfelelővé alakíthatják a programokban megjelenő dátumokat és időket. Ezek fel nem ismerése és emiatt helytelen fordítása is gyakori, ezért itt a leggyakrabban használt formátumleírókra hívnám fel a figyelmet, valamint egy apró, már-már feledésbe merülő szabályra, miszerint az MHSZ (299. pont) szerint ha az órát és percet számjegyekkel írjuk ki, akkor közéjük . kerül. Bár a digitális órák miatt a : is elfogadható, lehetőség szerint inkább a . használata javasolt. Magyarul csak folyó szövegben szokás a 12 órás időformátum használata, azonban nem minden esetben fordítható az ilyen alak a 24 órásra; különösen igaz ez arra az esetre, amikor a felhasználónak kell választania 12 vagy 24 órás formátumon.

A dátumok tagolására angolul használatos a / jel, magyarul inkább szóközökkel, esetleg kötőjelekkel válasszuk el a dátum részeit.

Fordítási fájlok kezelése

POT-fájlok előállítása

A .pot fájlokat általában a projekt honlapjáról letölthető tarballok tartalmazzák, így ha egy ilyen formában beszerzett programot akarunk fordítani, a /po könyvtárban megtaláljuk. Más a helyzet, ha egy CVS-ből származó programunk van, vagy egyszerűen csak meg akarunk győződni, hogy a .pot fájl naprakész. A GTK-t használó programok esetén általában ezt a /po könyvtárban kiadott intltool-update --pot paranccsal állíthatjuk elő.

PO-fájlok aktualizálása

Gyakoribb eset, hogy egy programnak már van fordítása, ám annak elkészülte óta a program fejlődött, karakterláncek jöttek-mentek, ám a .po-fájl még nem tükrözi ezeket a változásokat. Ez főleg a CVS-ből frissen letöltött forrásoknál fordulhat elő. Ekkor az intltool-t használó programok esetén a /po könyvtárban az intltool-update hu parancsot kell kiadni. Ezután a létező hu.po tartalmazni fogja az időközben keletkezett új üzeneteket. Ez az eset azért is érdekes, mert ilyenkor keletkeznek a fuzzy üzenetek: a gettext megpróbálja megtalálni azon üzeneteket, amelyek nagyon hasonlítanak egy már lefordított üzenetre, tehát valószínűleg a fordításuk is nagyon hasonló lesz. Ha talál egy ilyet, akkor az új, a lefordított régihez hasonló üzenethez beírja a régi fordítását, és megjelöli fuzzy-ként, így próbálja meg a fordítók munkáját segíteni.

A /po könyvtárban kiadott make update-po parancs a fenti műveletet az összes létező fordításra végrehajtja, ezt a fejlesztők a tarballok kiadása előtt ki szokták adni.

Eltérő verziók kezelése

Előfordulhat, hogy mire egy .pot/.po fájl fordításával elkészülünk, addigra a forrásban új üzenetek jelennek meg, vagy egyszerűen tévedésből csak egy régebbi verziót fordítunk le. Ilyenkor rendelkezünk egy naprakész .pot/.po fájllal (uj.po) és egy nem naprakész, ám számottevő munkát tartalmazó korábbi verzióval (regi.po). Az üzenetek átvitele a regi.po fájlból az uj.po fájlba:

$ msgmerge -o eredmeny.po regi.po uj.po

Ekkor is keletkezhetnek fuzzy fordítások.

PO-fájlok szintaktikai ellenőrzése

Miután befejeztük egy fájl fordítását, adjuk ki a következő parancsot:

$ msgfmt -cvo /dev/null hu.po

Hibás fájlt SOHA nem szabad visszaküldeni a fejlesztőknek, mert megakaszthatja a program fordítását.

Beüzemelés

Ha a szintaktikai ellenőrzés nem talál hibát, akkor kipróbálhatjuk a programot az új fordításunkkal:

$ msgfmt -o $PREFIX/share/locale/hu/LC_MESSAGES/$GETTEXT_PACKAGE.mo hu.po

A $GETTEXT\_PACKAGE az a név, amelyet a program a fordítás azonosítására használ, ezt a forrásból vagy az intltool-update --pot kiadása után létrejött .pot fájl nevéből lehet kideríteni.

Általában megegyezik a program nevével, néha azonban tartalmazhat egy verziószámot. A célkönyvtár disztribúció-specifikus, általában az alapértelmezett használatos, egyes terjesztések (pl.: Ubuntu: locale helyett locale-langpack a nyelvi csomagokkal érkező fordítások esetén) viszont mást (is) használnak.

A $PREFIX a csomag fordításakor használt --prefix kapcsoló, bináris csomagoknál /usr, ha forrásból telepítünk, akkor /usr/local, SUSE esetén az /opt/gnome és az /opt/kde3 is használatos. FIXME: egyéb disztribúciók?

Másik lehetőség a fordítás beüzemelésére, hogy hu.po néven bemásoljuk a /po könyvtárba, és módosítjuk a configure.in (esetleg .am) fájlban található ALL_LINGUAS változót úgy, hogy az értékek közé felvesszük a hu jelölést is, majd kiadjuk az autoconf parancsot és hagyományos módon telepítjük a programot.

Helyesírás-ellenőrzés

Az elkészült fordítás helyesírásának ellenőrzéséhez kövessük a PO-fájlok helyesírás-ellenőrzése oldal utasításait. Ezt a lépést se hagyjuk ki.

Források és további információk

Élő források

Elévült források